Epiktétosz, kb. 125
A kézikönyvecske
Epiktétosz rabszolgának született, és Róma legtiszteltebb tanítója lett. Tanítványai életszabályait rövid kézikönyvecskébe gyűjtötték:
Egyes dolgok hatalmunkban vannak, mások nem. Hatalmunkban van a vélemény, a törekvés, a vágy, az idegenkedés — egyszóval mindaz, ami a saját cselekvésünk. Nincs hatalmunkban a test, a vagyon, a hírnév, a tisztség — mindaz, ami nem a saját cselekvésünk.
Az embereket nem a dolgok zavarják meg, hanem a dolgokról alkotott nézeteik. A halál például nem szörnyű — különben Szókratésznak is annak tűnt volna. A rettegés a halálról alkotott elképzelésünkben rejlik, hogy szörnyű.
Ne követeld, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy akarod, hanem akard, hogy úgy történjenek, ahogy történnek, és jól fogsz járni.
Semmiről se mondd soha: „elvesztettem”, hanem: „visszaadtam”. Meghalt a gyermeked? Visszaadatott. Elvették a birtokodat? Nos, nem adatott-e vissza az is?
Meddig halogatod még, hogy a legjobbra méltónak tartsd magad, és kövesd, amit az ész eldönt? Megkaptad az elveket, amelyeket el kellett fogadnod, és elfogadtad őket. Milyen tanítóra vársz hát még?